Az út célja
A velencei építészeti biennálé az építészeti közélet legfontosabb nemzetközi fóruma. Éppen ezért az építészet határterületeit kutató műhelyek számára - amilyen az Építőművészeti Doktori Iskola is – kiemelkedő jelentőségű a tájékozódáshoz. Az út célja volt, hogy a hallgatók mélységeiben is megismerhessék az építészet nemzetközi tendenciáit, és ezzel kitágítsák a tematikus évhez kapcsolódó témákban való jártasságukat.
A tematikus év – „A kicsi szép”
Az elmúlt években Magyarországon a nemzetközi válságnál is súlyosabb, az építészek mindennapjait érintő építőipari visszaesés következett be. Ez a változás az építészetet és az építészeket is fontos válaszút elé állítja. Az alapvetően mennyiségi és pazarlásra hajló szemlélet válsága előtérbe helyezi az új kiindulópontokat kereső stratégiákat. Hogyan lehet tehát aktív módon reagálni a mai helyzetre? Milyen együttműködési módok képzelhetők el szakmán belül és kívül? Mit tanulhatunk a környező országok tapasztalataiból? Mit jelenthet, miben rejlik a kicsi ereje? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a félév során.
Velencei biennálé - „Common ground”
Az idei biennálé kurátora, David Chipperfield által közreadott kiírás a kiállítás nemzetközi jellegét kiemelve az építészeti praxis általános érvényű, közös pontjait és a dialógus lehetőségeit keresi. A szakmagyakorlás során folytatandó együttműködés, az emberi és szakmai kapcsolatok összetett rendszere képezi a kiállítás vezérmotívumát. Ez az önrefelexív hozzáállás alapvetően rokon a doktori iskola tematikus évének kiírásában vázolt útkereséssel. Mindkét téma tágan értelmezhető, ami azt is jelenti, hogy nagy a két téma fogalomhalmazainak metszete. Mi ezen közös rész elemeit kerestük kirándulásunk során.
Program:
Október 11. csütörtök 22:00 indulás busszal a BME K-épülete elől
Október 12. péntek 7:00 átszállás vonatra majd vaporettóra
10:00 szállás elfoglalása
12:00-18:00 a kiállítás megtekintése (Giardini)
Október 13. szombat 9:00-18:00 a kiállítás megtekintése (Arsenale)
Október 14. vasárnap 9:00-14:00 a kiállítás megtekintése (a városban elszórt kiállítóhelyek)
15:00 indulás hazafelé helyi busszal
17:00 átszállás a bérelt buszra
Október 15. hétfő 1:30 érkezés a BME K-épületéhez
Résztvevők (18 fő)
Alkér Katalin, Árva József, Bartha András Márk, Csízy László, Dimitrijevic Tijana, Dombóvári János, Kerékgyártó Béla, Kovács Zsófia, Kronavetter Péter, Kukucska Gergely, Magyari Zsuzsa, Mihály Eszter, Pelle Zita, Szabó Dávid, Tánczos Tibor, Varga Piroska, Vasáros Zsolt
A tematikus év szempontjából kiemelkedő jelentőségű tárlatok
Torre David - Caracas, Venezuela
Urban Think Tank, Justin McGuirk, Iwan Baan
http://torredavid.com/
Az idei kiállítás egyik arany oroszlánnal díjazott projektje, amely venezuelai mélyszegénységben élők épülethasználatát mutatja be lírai fotósorozatokon, illetve egy kitelepült étterem segítségével. A tárlat üzenete szerint a Torre del David elhagyott lakóépületébe bekültöző, társadalom alsó rétegeiből származó lakók a neoliberális gazdaság áldozatai, akik az általuk kialakított város-a-városban modell segítségével felülkerekednek az őket érő megpróbáltatásokon. Az illegális házfoglalás a hivatalos álláspont szerint kártékony a társadalomra nézve, ez a kiállítás viszont a pozitív, szerethető elemek kiemelésével feleleveníti a vidám és sokszínű világot, amelyek élettel töltik meg az üresen álló lakómonstrumot.
Shifting Ground - Írország
Heneghan Peng Architects
http://shiftingground.ie/
A John McLaufhlin által kurált tárlat az erős helyi hagyományokból táplálkozó ír építészet helyzetét vizsgálja meg, próbálja elhelyezni a globális piacgazdaságban. Ezt mindenhol jelenlévő, „common ground”-nak tekinthető természeti elemek segítségével teszi meg: az installáció egy nagyszabású kő-architektúrájú épület homlokzati elemeinek útját követi végig látványos grafikonok segítségével. A szintén közös pontnak tekinthető víz (vízszintesség), és az annak eléréséhez szükséges kooperációra hívja fel a figyelmet a kiállítás részét képező libikóka-szerű installációs elem. A látogatókat kommunikációra és összefogásra késztető játék a kiállítás mottójának lényegét ragadja meg, és ülteti gyakorlatba.
Spontaneus interventions – Egyesült Államok
Cathy Lang Ho, David vand der Leer, Ned Cramer
http://www.spontaneousinterventions.org/
Az amerikai tárlat kurátorai olyan kis léptékű, főként ideiglenes beavatkozásokat gyűjtöttek össze, és rendszereztek a kiállítás keretében, amelyek a városi tér élhetőbbé tételét, és a közösségi életet segítik elő. A kiállított anyag színes képet fest a lakók által alakított városról. A száznál is több összegyűjtött projekt egy folyamatosan bővülő adatbázist alkot, amely internetes felületen is elérhető. Léptékük az egész apró használati tárgyaktól a városrész-fejlesztési stratégiákig ível, de közös pontjaik a közösségi kezdeményezés, és az egyszerű, olcsó és könnyen megvalósítható eszközrendszer. A tárlat a zsűri különdíját nyerte el.
Home-for-all – Japán
Toyo Ito, Kumiko Inui, Sou Fujimoto, Akihisa Hirata, Naoya Hatakeyama
Az idei biennálé másik arany oroszlánnal díjazott kiállítása, amely a 2011-es Észak-Japánt sújtó földrengés kapcsán felmerülő lakhatási és építkezési problémáit dolgozza fel. Az nagy számban elpusztult lakóhelyek apropóján új típusú épületek kikísérletezésére neves japán építészekből álló szövetség alakult, Munkájuk elsősorban az egykori lakók és építészhallgatók bevonásával folyó workshopok lebonyolításából áll, céljuk olyan közös terek megtervezése, amelyek egyrészt alkalmasak az ideiglenes lakhatás céljainak kielégítésére, másrészt az átélt trauma megosztására. A kiállításon bemutatott modellek, videók, és fotográfiák az első megbeszélésektől egészen az első megvalósult épületig bemutatják a folyamatot.
Pictographs – Svájc
Valerio Olgiati
http://www.olgiati.net/biennale.html
A svájci építész a kiírásra reagálva az építészeti gondolkodás vizulalitását tartja a legfontosabb közös alapnak. 41 neves építészt kért fel, hogy küldjenek olyan képeket , amelyek befolyásolják a munkájukat. Olgiati szerint ezek a képek a kortárs építészet vizuális bányája, ahonnan a meghatározó alkotók fontos inspirációkat merítenek. Ezek a „piktográfiák” mint amolyan vallomások kerülnek közszemlére, általuk beláthatunk az alkotók fejébe. Nagyon érdekes, hogy a jól ismert építészek ezúttal nem munkáikon keresztül, hanem sokkal személyesebben válnak megismerhetővé.
Culture Under Construction – Mexikó
Miguel Adriá
A mexikói pavilon ültette a leginkább gyakorlatba Chipperfield kiírását, országokon átívelő összefogást eredményezve. A kiállítás keretében a mexikói kormány átvállalta a St. Lorenzo templom felújítási munkáit, cserébe a tér mexikói kiállítóhelyként való használatáért. A frappáns gesztus túlmutat a kiállítás keretei, és valós, a gazdasági válságból kifelé vezető utat mutat. A koncepció megjelenési formája egy ideiglenes pavilon a templom előtt, ahol mexikói kultúr-projektek mutatkoznak be egy hagyományos kiállítás keretében, továbbá részben látogatható a folyamatban lévő építkezés is.
Vogadors, architectural rowers – Katalónia és Baleári szigetek
Jordi Badia and Félix Arranz
A katalánok és a baleárok közös kiállítása szép és szerethető példája annak, hogyan lehet egy szükségre koncentráló, lényegre szorítkozó helyzetben minőségi és kiegyensúlyozott építészeti eredményt felmutatni. Kiállításukkal tett állásfoglalásukban megváltozott építészszerepüket azzal a felvetéssel foglalják keretbe, hogy mi szükséges és elégséges az építészet részéről a közösségi lét számára – mert ennyiben és nem többen látják mai feladatukat.
Az egyébként is hosszúkás kiállítási teret egy hosszfal osztja két térrészre. A fal előtér felőli oldalát egy katalán épületmontázs tölti ki, amelyben a bejárattól befelé haladva a házak nem létrejöttük, hanem építészeik születési ideje szerinti kronológiában vannak feltüntetve. Egyértelmű utalás ez a folytonosságban megbújó, mindig szükséges változásra, ami ma is kihívást jelent számukra. A belépést követően így a legfiatalabb tervezők házaitól kezdve lehet ráhangolódni a fal mögötti tartalomra; egy kisfilmre és a részletezett épületekre.
A rövidfilmben olyan lényeges pontokat érintő kérdések merülnek fel, mint a helyi értékek (újra)hasznosítása, valamint az egymáshoz való közeledés és egymás iránti tisztelet szükségessége. A felmerülő gondolatok egyszerre humánusak, mégis kerülik az érzelgősség vagy hatásvadászat bármilyen mozdulatát, az aláfestés mindössze a katalán életérzés lelkét jelentő tengermorajlás.
A kiállítás egyfajta józan építészetet igyekszik demonstrálni, szó sincsen benne high-techről, formalista látványépítészetről, nagy médiaszenzációkról. Közös bennük, hogy megvalósult végeredményeikben mind nagyon egyszerűek. Ennél, mint első benyomásnál mélyebbre is bepillantást engednek a füzetek, amelyekben fellapozhatóak a tervezési folyamatok az első skiccektől a kiviteli tervek utolsó részletrajzáig. Így a kiállítás lehetőséget ad arra, hogy az több szinten is befogadhatóvá váljon, legyen szó csomópontot értelmezni képes építészről, vagy csak az utcáról betévedő kíváncsiskodóról.
