A második kutatási projekt elsősorban a tudomány történeti fejlődésével kapcsolatos. A beszámolási időszakban megkezdődött kutatásokban vizsgáljuk egyfelől az újkori modern természet- és műszaki tudomány fejlődési fázisait és ezek kognitív és metodológiai jellemzőit, valamint az újkori tudomány, a tudós közösségek mikroszociológiai struktúráját. A tudományos tevékenység társadalmi beágyazottságát tekintve három szakaszra bontható. Míg a korai akadémiai szakaszt a kutatás intézményesülése, az akadémiait pedig a viszonylag önálló intézményekben és kitüntetett társadalmi helyzetben folyó kutatás jellemezte, addig a poszt-akadémia fázisban a tudománynak és intézményeinek szociológia struktúrája valamint társadalmi szerepe jelentősen megváltozott. Ez utóbbi mozzanatok a korábbi fázisokra kidolgozott, számos vonatkozásban standardizálódott vagy egyszerűen csak előfeltevésként elfogadott ismeretelméleti és tudománymetodológiai alapvetések újragondolását is igénylik.

Másfelől, csakúgy mint az első projektben, itt is figyelmet fordítunk a tudomány társadalomtörténetében az externális tényezők szerepére a tudományos megismerés fejlődésében. Annak újrafelfedezése, hogy a tudományos megismerés történetileg meghatározott közösségi megismerés, az externális tényezőkre irányította a figyelmet. Amint sokan rámutattak, koronként változik, hogy mi számít tudományos problémának, milyen módszerek használatosak a probléma megoldása során, és a tudósok milyen értékeket követnek tudományos tevékenységük folyamán. A történeti kutatás feladatává vált az externális tényezők kimutatása és megismerésbeli szerepének elemzése a megismerés történetében.

Vizsgáljuk továbbá a megismerési módszertanok történeti fejlődését. A főbb tudományos módszerek (a bizonyítás, a kvantifikáció, a kísérlet, a mérés stb.) történeti fejlődésének, valamint az újkori modern és kortárs természettudomány módszertani újításainak történeti feltárása és tudományfilozófiai elemzése is a kutatás céljai közé tartozik. Végül pedig az egyes szaktudományok (biológia, fizika, kozmológia, matematika) történeti problémái kerülnek a kutatás fókuszába. A természettudományos módszertan történeti fejlődésének általános tendenciái az egyes szaktudományok speciális történeti fejlődésének, az aktuális – a történeti fejlődést befolyásoló – problémák fényében tanulmányozhatók.

A fenti szempontokat a 17-19. századi Európában fellépő konkrét megismerési problémák és azok történeti kontextusának vizsgálata során érvényesítettük a beszámolási időszakban. Előkészítő munkákat folytattunk az externális tényezők bemutatására az optikai, szinelméleti vitákban, valamint a módszertanokról szóló vitákban. A módszertani kérdések közül az egyik irány a redukció ad absurdum típusú bizonyítás speciális szerepét igyekszik kimutatni a nem-euklideszi geometria megszületésében. A másik irány az elméletekről szóló vitákat elemzi módszertani szempontból. Itt kimutathatók olyan kevéssé tudatosított tényezők, amelyek befolyásolták, hogy mely elméleteket és milyen alapon fogadtak el e viták eredményeként a tudományos közösségek és az egyes kutatók.

Előrehaladás:

Az első publikációs eredményként született konferencia-előadás (Sallay 2011) az emergencia és a redukció történetileg változó fogalmai között talált olyan logikai relációkat, amelyek a fizikában alkalmazott emergencia és redukció fogalmakra általánosíthatók és, amelyek ezek közös magját alkotják.