A terveknek megfelelően a tudományos kutatás beszámolási időszakban is az a tudományos tudás úgynevezett externális tényezőinek szerepére koncentrál. Míg a tudományos tudás, és általában a tudás vizsgálatában internálisnak számítanak az állítások/elméletek érvényességét meghatározó logikai-empirikus feltételek, externálisnak nevezzük az összes többi, a tudománnyal, illetve tudásszerzéssel kapcsolatban felmerülő tényezőt.

A kutatás az externális tényezők közül hármat emel ki, különféle kontextusokban vizsgálja ezek kölcsönhatását, valamint az összefüggésüket azzal, hogy mi számít elfogadott tudományos tudásnak. E három tényező az alábbi:

A szociológiai struktúrák közelebbi vizsgálata abba az irányba mutat, hogy a szakmai hátterét tekintve homogén tudósközösségre vonatkozó hagyományos feltételezés az utóbbi évtizedek tudományos gyakorlatának tükrében tarthatatlan idealizációnak bizonyul. De kérdéses az is, hogy ez a megközelítés a modern tudomány korábbi időszakára vonatkozóan milyen lényegi tényezők elhanyagolásához vezetett. Ha a kutatói közösség szerkezetére és társadalmi kölcsönhatásaira vonatkozó képet árnyalnunk kell, akkor a kutatást vezérlő és a tudományos eredmények elfogadását meghatározó normák kialakulására és természetére vonatkozó elképzeléseket is felül kell vizsgálni. Végül pedig vizsgáljuk, hogy megalapozható-e ismeretelméletileg az a tézis, amely szerint az “igazolás kontextusa” legalább elvileg mentes lehet az externális tényezők hatásától. Ezzel összefüggésben konkrétan is megkíséreljük kimutatni az externális tényezők jelenlétét és hatását, méghozzá ott, ahol az internális megközelítések a legerősebbnek tűnnek – a megismerési módszertanok logikai, oksági eszközeiben.

Előrehaladás:

A beszámolási időszakban ez utóbbi kérdés konkrét tárgyalását adja az egyik publikáció (Margitay 2011), amely az intuitív megismerést és annak fejlesztési lehetőségeit vizsgálta. Az intuíció a megismerés elemi mechanizmusit fedi, melyeket a filozófiai és pszichológiai modellek segítségével elemeztünk. Itt olyan nem tudatos, automatikus és a megismerő számára átláthatatlan mechanizmusok működnek, amelyek a hétköznapi megismerést éppen úgy meghatározzák, mint a tudományos megismerést. Az intuitív tudás modelljének a szakértői tudást tekintettettük. Amellett érveltünk, hogy az intuíció alkalmazásának és az intuíció fejlesztésének is van módszertana (vannak általános, de valószínűleg nem univerzális szabályok) ezek azonban nem felelnek meg a hagyományos értelemben vett megismerési módszertanoknak.

Az externális tényezők jelenlétét mutatja ki Paksi (2011) konferencia-előadásában. Azt vizsgálja, milyen alapvető kapcsolat található Polányi elképzelése szerint a véletlenszerűség és az emergencia fogalmai között. Megmutatja, hogy Polányi álláspontja szerint a hallgatólagos tudás előfeltétele a véletlenszerűségnek, tehát semmilyen explicit, valószínűségi számításból, szóljon az diszkréten kódolt nyelvi tartalomról vagy mutációkra épülő evolúciós fejlődésről, nem küszöbölhető ki a megismerő személyes részvétele és hallgatólagos értékítélete.